napimagyarország

tegnapi kalandom
egyik kedvenc túrára induló aluljáróban beálltam a sorba, hogy a kedvenc kajám bevásároljam
a kiszolgáló éltesebb kisasszony kommunikált egy világosan látható DK-ázsiai családdal, apa, anya, kb 3 éves kölkince, az is látható volt, hogy turisták hatalmas cuccokkal
az idegenek mutogatnak mit kérnek, csirkecombok, kolbászok, sör, kóla
kisasszony, ahogy kell, szépen, kicsit erősebb hangerővel és tagoltan beszélt:
kenyeret adhatok? vigyázzon forró! evőeszközt kérnek? pohár vagy korsó sört adhatok? és a kérdések csak úgy záporoztak
nem bírtam tovább
beszóltam, kisasszony, ezek egy hangot sem tudnak magyarul, inkább mutogasson, ahogy ők is
ebből kis vita kerekedett, majd mindenki lenyugodva nekilátott a vásárolt cuccok eltüntetéséhez
én a kb 3 éves kölkincével marháskodtam, na nem magyarul, de jól megértettük egymást

erről jut eszembe amikor az M3 pályán egy hollandnak magyarázta el a kapus pályabeléptetőnél a jó magyar, forduljon vissza, menjen be a városba, vegyen matricát és jöjjön vissza, mindezt tagoltan jó hangerővel, a holland semmit sem értett, csak fizetni és továbbhajtani akart, igaz tudott még három nyelven
a vicc ismerős
fuldokló a dunában, rengeteg nyelven kér segítséget, két rendőr tanaxik, nem kéne valamilyen idegen nyelvet megtanulni? mire az egyik, látod ez hány idegen nyelven tud, oszt nem megyen vele semmire
hát ennyit a hazai kommunikációról