Metró fenti rész, hercegi mutatványospék. Valamiért rájövök, hogy délután egy van és valamiért még nem ettem semmit. Ezen változtatni kell. A kordonokat kikerülve érek a szép formaruhás hölgyhöz, max 25, és érdeklődöm, volna-e olyan remek spenótos táskácska amit korábban már fogyasztottam és mexerettem. Hát persze, most is van, mennyit kér? Hát, három példányt kérek szépen. Négyet tettem be, jó étvágyat és mondja mit kell fizessek. Először csak nyelek, mérget? bosszúságot? és nézek. Négyet? Na jó, meg tudok enne négyet is, de hármat kértem, és mutatom az ujjaimmal, egy hüvelyk, egy mutató és egy középsővel, mennyi a három.
Majd elmesélem kedvenc piaci történetemet ami nem velem történt: vásárló kér egy almát, kofa teszi a mérlegre és mondja, kettő lett, maradhat?
Majd leány max 25 megragadja a zacskót, és végül nem derült ki mit akarhatott, mert megnyugtattam, hagyja csak, meg tudom enni mind a négyet.
Felteszem, hogy a hercegi mutatványpékségnek minden áron nagyobb forgalmat kell produkálnia mint amennyit a vevők saját elhatározásból kieszközölnének. Ügyes. :-D
